[Vasárnapi csendes eső...]

Vasárnapi csendes eső

mélán hull a házereszről

nedves az udvar szalmája

sáros csizma tapos rája.

A kocsiút csupa tócsa,

száz bugyborék a hajósa,

lassan száll le, elkanyarog

mint kis szennyes gondolatok.

Csirkék, tyúkok szomorúak,

egy rossz szekér alá búnak

csúf a kakas, csorg a zápor

összeragadt farktolláról.

Állva alszik egy bús tehén,

alva is kérődzik szegény,

rá-ráébred az esőre,

gőzöl ázott, meleg szőre.

Óh az eső rossz mulatság,

nem mulat más, csak a kacsák,

hangjuk mint a vásári síp,

hápog hápog visít visít.

Máskülönben csak a csorgó

alatt muzsikált a hordó

sem emberszó, sem állathang,

ló sem nyerít, eb sem vakkant.

Zúg a zápor, minden sűllyed,

elcsöndesült minden élet,

agyamban is a gondolat

mint őrült a zuhany alatt.

Jaj komor vidéki udvar

sáros térő, piszkos pitvar!

meddig kell még itten állni

ezt a záport végigvárni?

Mintha örökké omolna,

mintha más egyéb se volna,

se nyomorgás, se háború,

ez is ép elég szomorú.

1940. nyár