[Hadakozom a világgal...]

Hadakozom a világgal s idővel

óriásoknak szegülök ellene

jégverésben állok meztelen

malmok acél zugását hallom

s remegő ujjaim közt görcsös tollam

szalmaszálam, egyetlen fegyverem.

Magyarságom naív gőgje fogytán.

De magyarság eredendő veszélyi

fejem körül feketén tornyosodván,

szavaim súllyal és kínnal teremnek

mint bölcsek szemén a nehéz könnyek,

vagy sűrű mézga a beteg fa odván.

1938. máj.