[Rossz utakon döcög már velem...]

Rossz utakon döcög már velem

az életem:

de minden útját szeretem.

Mint akivel egy bolond vonat

vad ég alatt

sivár, gonosz tájon halad

s amint fa és cserje tünedez,

elrévedez:

zord út, de milyen érdekes!

Egymás után marad minden el.

Kopár e hely!

De szívem fölizgulva ver.

1937 körül [?]