[Furcsa elmenni délre...]

Furcsa elmenni Délre

és hazajönni télre,

furcsa és iszonyatos.

Halottak napja van ma:

a halottak fogadnak.

Furcsa és iszonyatos.

Milyen puha és süket

ködök tömik az eget!

Furcsa és iszonyatos.

Tán hogy senkise értse

amit a holtak beszélnek...

Furcsa és iszonyatos...

A halottak fogadnak,

kik újra többen vannak

s olyan nehéz a szívem.

Be jó, hogy messze voltam

s úgy fáj, hogy messze voltam,

olyan nehéz a szívem.

A halottak beszélnek:

mi lenne, ha értenélek?

Olyan nehéz a szívem...

Messze már a pálmafák.

Vacog a szélben az ág:

olyan nehéz a szívem!

Mért faggatnak a holtak

kik élve némák voltak?

miért hangos a halál?

miért van, ami nincsen?

miért fáj, ami mindegy?

mért nagy dolog a halál?

Hisz úgyis csupa zárás,

véglegesség és válás

az élet, s fiók halál.

Minden élő szertefut,

csak a halotthoz van ut...

1934. nov.