Őrült vasak és halk acélok

Álmomban halk kezek és halkezüstfény

acélok delejeztek s én remegtem...

Alagútban futunk, és durva füstjén

a rab vonatnak ingunk szédületben.

Az ablakon hűs csillámok szaladnak:

hűsek, eltűnők, hazugok, vizessek.

Halálszaga van minden pillanatnak

s omolva csúsztat el hogy továbbessek.

Kapaszkodom... szemembe kormos gőz ül...

Lesem a fényt... (Csak addig óna Krisztus!)

Vad sors-vasak zörögnek és az őrült

vasak közt reszket és elfolyik a híg hus.

Új csillanás az ablak párafüstjén...

Szegény remegős álmom! Elalélok...

Hogy is volt? halk kezek és halkezüstfény

halk kezek és halkezüstfény acélok...

1926. febr.-márc.