[A veranda hüvös már...]

A veranda hüvös már

vadszöllőlomb vörös már.

Fanyar bor az asztalon

Lelkünkben az unalom.

Megtörött a bor szine

mint a haldoklók szeme.

Iszunk apró kortyokat

hallgatunk rá nagyokat.

Nézzük a vén telkeket

a vetkőző kerteket.

Aki maradt, bús levél,

fázik mind és fáj és fél.

Fázik mind és fél és fáj

valami rossz vándort vár.

Jön a vándor mogorván

köpönyegét vonszolván.

Köpönyege föllege

betakarja az eget.

Lehellete csunya szél

akit ér az meg nem él.

Jaj levelek, hol bujjunk?

Mit csináljunk, lehullunk.

1919-1920 [?]