Erdő, fák, ágak...

Erdő: fák, ágak, levelek, mókusok;

város: út, házak, ablakok, lányfejek;

mindegy, ha kocsi zörög vagy lomb susog:

én is egy vagyok, egy kerék, egy levél!

Óh kerekek boldogsága, óh levelek

boldogsága! szent, megkötöző varázs!

Fejek és felek, parányok, ezerek:

csak a csöppnyi számít, csak a csonka él.

S mit bánom, mi zúg, autó vagy darázs?

Zúg, zúg a lelkem és zsibog a husom:

csak fuss, autó, messze még a garázs!

röpülj nászra, darázs! messze még a tél.

Jer, jer, mi aprók, szeressél, mókusom!

Kerek erdőbe, kerek Budapestbe

mi boldog férgek, okosom, csókosom!

tárjuk szét a szárnyunk, hadd vigyen a szél!

S oly lendülettel suhanjunk az Estbe:

lopja be az Estbe mámorát a Dél!

Kerék sem áll meg a gépből kiesve;

levél ha lehull, csak messzebb táncra kél...

1923. nov.