[Hazám ma mikor...]

Hazám ma mikor vér és szenny temet,

nevedet, melyről tudni sem akartam,

mert gyilkos szó lett: fölcsókolná ajkam,

mint tönkrement dús elhányt kincseket

a sárból; - ám köröttem bőgi karban

a csőcselék, s azé ma bús neved

ki gyilkos karddá köszörülte hajdan

s gazoknak könnyű prédául kitett:

és bitangoknak, kik besárzott eszmék

rongyává nevemet is beszennyezték -

ó jaj, hazám, sorsunk de összevág

szennyezve, sirva! - s hogy megjött a holnap,

amelyet vártunk: lábukkal tipornak

a gazok után most az ostobák!

1919. ősz