[Aki a kékes égbe néz...]

Aki a kékes égbe néz

nem fél-e hogy majd belevész?

Nem fél-e hogy majd belefullad?

Fejjel fölfelé belehullhat.

Mert amint fölszegi nyakát,

eltűn a föld s a földi gát.

S a levegőég neki tenger

s a levegő hala az ember.

Aki a kékes égbe néz

nem fél-e hogy majd belevész?

Hogy majd belepottyan a dombrul,

amint a föld golyója fordul?

S e levegő, mely vízsűrű,

s e viz, amelyen nincs bürű,

s ez ugróháló, végtelenbe nyulván

fogadja mint az öngyilkost a hullám?

Aki a kékes égbe néz

nem fél-e hogy majd belevész?

s a szellemeknek hull a kába

mély, híg, padlótalan lakába,

ahol magas és mély a szállás,

ahol nincs mozgás, nincs megállás

s a hálón, amely végtelenbe tágul

kihull a végtelen világbul?

1910 körül [?]