Az elveszett kincs

Előbb meg kell halnia annak,

aki feltámadni akar:

meghalni is, feltámadni is

csak az tud aki fiatal.

Volt nekem egy ritka kincsem

és a nevem volt a neve,

ragyogott az egész világnak

és én boldog voltam vele.

Beköltöztem a nagy városba,

hogy mutogassam kincsemet,

s a városban, a tolongásban

jaj, egyszer elveszett!

Azóta járom a világot

kincstelen és magamtalan

nem haltam meg, de nem is élek:

elvesztettem magam.

Hajam ritkul, járásom lankad,

már feltámadni nem fogok:

viseljék, akik megtalálták

kincsem, az ifjak, boldogok!

1910 [?]