Divina machina

Van e földön sok lehetség, sok borzasztó gondolat,

melytől fázik gyenge hátad, égre lázad gyér hajad;

van e földön (s egyre több lesz) sok véletlen Vakeset,

mely akár egy őrült isten zúzza kínra szívedet;

gondolat, amellyel élni egymagában hősiség;

csoda, mely már lehetetlen, puszta álma is kisért:

de legszörnyübb gondolatnak, legborzalmasabb csoda

az hogy nincs csoda a földön, az hogy nem lehet csoda.

Hős vagy ember, mái ember, ki e gondolattal élsz,

hős mert élsz és nem vársz semmit, hős mert élsz és nem remélsz.

Ó ha sikerülhet olykor minden társaságtól válnod

s nincsen nyitva könyv előtted, s nincsen gondod s még sincs álmod

(hogyha könyved, gondod, álmod, társaságod a magány,

akkor tudsz csak önmagadról, akkor élsz csak igazán)

nem roskaszt-e akkor össze ennek a gondolata:

az hogy nincs csoda a földön, az hogy nem lehet csoda?

Az hogy semmi, semmi, semmi nem történhet, semmi uj,

nap jön éjre és tavasz jön télre válhatatlanul;

az hogy vergődhetsz örökké, falba fejed verheted,

mégsem fog történni más mint ami rég megirva lett;

az hogy sínek vannak rakva a világkerék alá

s nincsen semmi, nincs erő mely sínéről kihajtaná;

az hogy e világ egy fád gép, lázadásra ostoba;

az hogy nincs csoda a földön, az hogy nem lehet csoda.

Elfeledtet tán egy percre jóltevő gond, társaság;

könyv, bor, álom képzeletre fest talán hamis csodát;

de magadba, öntudatban, magadé és szabadon,

„Mind hazudság!” - igy kiáltasz temetősdi ágyadon -

„Mind hazudság! nincs szabadság! csupa rabság életünk;

sors pórázán, buta bárány, vágóhidra mehetünk,

egy uton csak: nincs választás! s türhetetlen kaloda

az hogy nincs csoda a földön, az hogy nem lehet csoda.”

Ok és Kényszer, két borzasztó, istenek közt óriás

ül e bús buta világon, buta bús lidércnyomás

s ha csak moccan rab világunk, már fején e fene két

óriásnak érzi nyomni halhatatlan fenekét. -

S hogyha kérdezné az Isten: „Világ, mért van rajtad átok?

Nemde minden jót megadtam? Béna lelkek mit kivántok?”

azt kellene válaszolnunk (jaj, hogy nem lehet soha!):

„Adj Uram csodát csak egyszer! egyszer csak legyen csoda!”

1910