A nagy szobában

A nagy szobában egyedül maradtam,

lábam besüpped bolyhos szőnyegén,

besüpped az öblös fotel alattam:

a nagy szobában senki más, csak én.

Más senki sem, csak én. Ez mind nem él.

Az asztal, szék: fa! mahagóni! ében!

ez mind nem él. Mélyében semmi mély:

sötétség az anyag tömör belében.

Ez mind nem él. Nem él a levegő,

mely holt virággal balzsamozva lippen;

nem él a fény, a porszemrengető,

mely kárpítként nagy ablakon belibben.

Csupán a tűz él. Legalább mozog.

Legalább lángol. Vörös lángja táncol.

Legalább piros. Legalább meleg.

És élek én...

1907-1908 eleje