Megállj!

Lelkem, megállj! Ily messze kóborolni

tenéked nem szabad.

Tilosba tévedsz! szokd meg otthon ülni,

meghuzni magadat.

Ez a vidék még nem látott kaszálót;

veszélyes puszta táj.

Merész madarász, vidd haza a hálót,

erre nem jár madár.

Vagy hogyha jár, tenéked vészmadár lesz,

károdra károgó.

Kerüld keresztény! Keritő határ ez,

mint egy egérfogó.

Mint egy egérfogó, ezek a szirtek

elvesztik az utat:

Akastyánszirtek, alattuk az ördög

kopácsol és kutat.

Mágnes szirtek, melyek közt csalfa kormány

iránytű, mécsvilág.

S a szirtek és a szakadékok ormán

nyíl sok sötét virág.

Százágu tüskés óriási növények,

lombjuk szél nélkül ing.

És hogyha téved valaki közéjük,

száz karját nyújtja mind.

S polypok karja e virágok karja

már amint ölel:

Ha Isten vagy az ördög nem akarja,

nem is eresztenek el.

1908. ősz-tél