[Ki járt már ki járt már Bergengóciába?...]

Ki járt már ki járt már Bergengóciába?

vagy a tengeren tul Óperenciába?

Szegény magyar költő, dekadenciába,

hadd bujdosson egyszer Óperenciába.

Mesét mondok ime de nem lesz szófia:

Volt egy szegény ember, annak három fia.

S igy szól a legnagyobb: „Hadd jöjjön akármi:

elmegyek én apám szerencsét próbálni

Anyám süss pogácsát, töltsd meg a tarisznyát,

kezembe a furkót, lábamra a csizmát.”

Felhúzta a csizmát, megfogta a botot,

estére egy sötét erdő közzé jutott.

Ki volt utitársa az erdős vidéken?

A hold ment utána a végtelen égen

egyik a lomb fölött, másik a lomb alatt

ez aranycsónakon, ő csak gyalog haladt

előbb is elfáradt, lepihent a fűre,

éjjeli bogarak csapkodtak körűle

szemeit az álom mégse kerülé ki

a messze szerencsét mutogatta néki

és hogy ne ébredjen uj szomoruságra,

kis fülemüle ült fölötte az ágra.

„Kicsi fülemüle, szép hajnali álom

a messze szerencsét mondd merre találom?”

„Forrás vize zubban keletre, keletre,

az alatt fog nyílni sorsod kikeletre.”

Egy óra az aljban, két óra a lejtőn:

forrás vize zubban keletre az erdőn.

Barlang feketéllik hegynek közepéből

forrás vize zubban barlang üregéből

alacsony a barlang, hajolva kell járni:

a világosságot be nehéz kivárni.

1906-1910 körül [?]