Újév

Szabad vagyok én! a legszabadabb!

Banyaként a kandallónál

többé sohasem ülök!

Ihaj! Tyuhaj! fehér a vidék:

fúj a szél, vágyaim szele:

a szél szárnyán röpülök!

Ropog a zúzmara lábam alatt.

Ihaj! Tyuhaj! fehér a vidék!

Lám most van az új esztendő.

- Szabad vagyok én, a legszabadabb!

Szerencsémnek büszke kovácsa,

parancsomra vár a jövendő.

Mily nagy vagyok én! Isten vagyok!

Imádnak a fák, a bokrok,

bár én rájuk fütyülök -

Fúj a szél, vágyaim szele,

hajlongnak a fák a bokrok,

de én tovább röpülök.

Ihaj! Tyuhaj! Fehér a vidék!

Lehullt az ég börtönfala:

belátok a végtelenbe!

Tovább, tovább! Szellőparipám!

Tovább! Túl a csillagokon!

A lét gyomrába kerengj be!

Ott, emberi szem nem látta helyen

ezen az újév-éjjelen

táncolnak a boszorkányok.

Az egyik épen szeretőm -

de különben mind szeret engem,

s szebbek, mint földi leányok!

S ma éjjel mind ölelni akar

és mind tüzes! És mind fiatal!

(bár mind van ezres is - évben: -

perc nekik az év és év a perc)

mikor Heraklit volt a nevem,

már akkor is értük égtem.

Ihaj! Tyuhaj! Fehér a vidék!

Fúj a szél! Szellőparipám,

lám most van az új esztendő!

Szeretőim felé sietek!

Mit nékem idő? Isten vagyok!

Parancsomra vár a Jövendő.

1904. jan.