Tájkép

A vérvörös nap ködbe sűlyed messze

szél borzogatja az útpart gyepét

csodásan súg-búg a kalászok ezre

s hirtelen összébb veri telt fejét.

Szántó barnítja távolabb a zöldet,

pilledt jószága már alig kocog:

a fény elhagyja lassankint a földet

s az üres égbe visszapárolog.

Az égen vérrelöntött felhő nyúlik

és rajta ül a vihar angyala:

hangolja rozsdás kürtjét...

1903. jún.