Viharjelek

Valami van a levegőben,

Már érzem mindenütt lebegni,

Valami van a levegőben.

Valami jő közel jövőben -

De hogy mi, még nem tudja senki.

Az ég piros a láthatáron.

Mi pirosítja? Hajnal? Alkony?

Tán vulkán tört ki messze tájon,

Vagy szélvihar jön a határon -

Ezt legvalószinűbbnek tartom.

Vihar lesz. Már a gyáva férgek

A föld mélyébe lehuzódtak.

A fecskék alant keringélnek.

Kigyók barlangjaikba térnek -

Vihar lesz nemsokára ... holnap.

A lég oly fülledt, forró, fojtott,

Hogy szinte a tüdőmet marja,

Az ember alig tud zihálni -

Csak törne már ki, törne már ki

Az új idők nagy zivatarja!

Óh de szeretnék villám lenni

Lesujtani a poshadt földre.

Óh de szeretnék szélvész lenni,

A légben szabadon kerengni,

Koronás fákat tépve, törve.

Ti lusta fák, haszontalan fák!

Évszázak óta tétlen álltok,

Sziván a földnek nedvét, vérét,

Fenntartván a munkás ekéjét,

S élősdieknek adva árnyot.

Ha vihar jő, madárszokásként

Én nem bujom meg lombotokban:

Eddig sem raktam rátok fészket.

És nem daloltam soha néktek:

A lég szabad madára voltam!

Csak törne már ki, törne már ki

Az új idők nagy zivatarja!

Szeretnék villám lenni, gyujtó,

Vagy szélvész, szabadon száguldó,

Mely törzsötöket kicsavarja!

1903. márc.