Verssor az utcazajban

»- számon kívül maradtak; Ixion -«

Vörösmarty.

Fény fény de rettenetes

lángoló betűk transzparensek

mint a szégyen fénye bennem

ráng ráng az emberi hús

millió sok millió

»- számon kivül maradtak; Ixion -«

óh versekkel zsongó pokol-láz

zsúfolt agyam azelőtt

minden vers egy szent ajtó volt

templomokba de most

becsukódtak a templomok s én az utcán

meztelen leragadva futnék

hiába én testvéreket

keresnék de minden találkozás

csak lökés és akadály

harc utca tolongás lárma

fény fény de rettenetes

lángoló betűk transzparensek

meztelenségeimre

engem számon tartanak óh ha

azok közé veszhetnék akiket

csak az Isten tart számon

mint tenger csöppjét s part homokját

s ruhám lenne az egész Mindenség!