Rekonvaleszcencia

Szekszárd, 1925 Gyertyaszentelő

Szép téli napsugár! A föld most

lombtalan,

de arany:

mint a munkálatlan aranymű.

Mária ünnepére ballag

az anyóka

a templomba.

Vén tüdeje issza a harangszót.

Ma korábban ébred a lusta

csitri lány.

Este bál...

Dalol, amint harisnyáját húzza.

A fákat, hogy megint rügyezni fognak

irígyli a

kálvária

három sovány keresztje a dombon.

A medve is kinéz ma vén odvából:

de visszabuj...

Nagyon is új

ez a bolond boldogság és félős....

Mint öreg úr, sétálok a napban,

a ház hosszán

botozván;

rád gondolok s ingó örömeimre.

Olyan vagyok tán, mint a dombtető vén

keresztje?

vagy mint a medve?

vagy mint a föld, fák, anyókák és lányok?

Anyóka tipeg bennem is egy Templom

lépcsején:

a Remény...

S valami bálba készülök estére?