Egy perc, egy pille

1904.

Hopp, ma pille, költeményem

ne szégyenkezz szállani: -

üdvözöllek, uj reményem,

örömöm hullámai!

Ti viszitek messze széllyel

széllel-béllett vágyamat

és ha elfáradtam, éjjel,

illatos diólevéllel

ti vetitek ágyamat.

Milyen jó hogy vágyam tajték,

könnyű béllelése szél!

Reng reményem habja: rajt még

hajszálamra sincs veszély.

Viharától mitse félek:

én mindég föllül vagyok;

páncélossal sem cserélek,

mint afféle széllel-béllett,

hogy olyan könnyű vagyok!

Hátadon, diólevélen,

vess, habom, hát ágyat itt!

Habon és diólevélen

aki könnyű, nyughatik. -

Ember, a tengert ne célozd

megbékózni: nem lehet!

Hiu hittel ne acélozd

vak teherrel ne páncélozd

habra hányott lelkedet.