Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni

Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni

és hogy a szépből csak az álma jut,

és hogy a pénzből jó ha mára fut,

s minden erőmet értte kell cserélni.

Oly szomorú, hogy akit szeretek,

talpig nem öltöztethetem brokátba,

nem híhatom lakni aranyszobákba,

és hogy fillérért únva csüggedek.

Oly szomorú, hogy múzsám így kiáll

árulni hulló kecseit miattam:

oly szomorú, hogy perceim eladtam

s időm bora idegen kádba száll.

Oly szomorú, hogy nem fektethetem

gyászos fejem egy csöndes ölbe tétlen

hosszú napok során, e gyönge télben,

tünődni a halálon, s életen.

A nargiléht és ottománt kesergem,

ládámban és szivemben nincs arany,

lelkem körül a munka mocska van:

Nemes tétlenség, nemesíts meg engem!