Nincsen kisértet

(1904)

Nincsen kisértet! Sűrü meleg estén

járhatunk fürtös felhők alatt nyugton,

világos főnket rúdon lengő, súton

száradó leplek immár nem ijesztvén.

Boszorkányt sem már, ösvenyek keresztjén

tündért se lesünk, mosdva régi kúton;

s nagy hajló fák alatt, magányos úton

nem hányunk jelt, mint együgyű keresztyén.

Ha kincsre vágyunk, játszunk vagy lopunk:

nem hajtunk friss gödörnél ingó térdet,

s egy kuvikhangra ásót nem dobunk.

S elálmosodván, ketrecinkbe bújva,

- bátor csibék! nincs róka! - mécset fújva

nyugodtan alhatunk. Nincsen kisértet!