Szerenád

melyben a költő kedvese szépségét dícséri és a saját szomorú bujdosásait és egyéb bánatait igen keserüli

Zeng a nád a tó fölött

zeng a szél a nádon -

édes, álmaid között

halld a szerenádom:

ima rád e szerenád,

tested titkos templomát

dallal így imádom.

Elefántcsont palota

boltozatos melled

kettős márványoszlopa

nyugszik egymás mellett

fejed fenn a vánkoson

tornya, melyen átoson

lágy tömjénlehellet.

Érted, édes, messzirül

jöttem a vasúton

hó közűl és bérc mögül

sáron, havas úton,

nyáron át és télen át

nádon át és éren át,

szálltam a vasúton.

Cirpel most az őszike

szeles őszidőben

felijed az őzike

távol az erdőben

béka zenél, zug a sás,

hosszú volt a bújdosás

teljes esztendőben.

Béka zenél, zug a sás

szél kel az erdőn át

szomorú a bujdosás

ezer esztendőn át,

ezer évig élek én

s mindig, mindig sírok én

az egész időn át.