Egy szegény magára maradott

I.

Szívem magába szívott

ezer illatot,

ezerjó illat engem

hogy elkábitott!

Szívem most illatzacskó,

lelkem illatház:

ez a sok illat engem

hogy megbabonáz.

Virágok illatával

tele bús fejem

virágok illatáról

rád emlékezem,

gyönyöröm aki voltál,

most vagy bánatom,

hogy tested vánkosára

le nem nyughatom.

II.

Hervad a kertem violákkal -

Szegény violák!

Akár a ma, akár a holnap,

akár a világ.

Napos napot napok napolnak -

hol a türelem?

Életpapok csapot papolnak, -

Ó zord szerelem.

Sok hosszu, hosszu éjszakákon,

megint egyedül

szegény, szegény zúgó fülembe

a Csönd hegedül:

komisz, keserves egy cigány ez

s ezer dala van:

kegyetlen, ős, örök vonóját

nyüvi nyomtalan.