Szimbólumok

(Stanzák)

1. Ne mondj le semmiről.

Ne mondj le semmiről. Minden lemondás

egy kis halál. Ne mondj le semmiről.

Minden halál gyilkosság (lélekontás):

Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,

Isten művét rongálja bármi rontás,

meghalni bűn, ne mondj le semmiről:

minden vágyad az Isten szava benned

mutatva, hogy merre rendelte menned.

2. Szimbolum a holdvilágról.

Fenn sötét vízben arany csónak úszik

lenn arany vízben úszik barna csónak,

A menny párkányán amaz lengve kúszik

az rengve csúszik tetején a tónak.

Amaz ében egébe felbucsúzik

(mint multba emlék) meg sem áll a szónak,

mégis a vizet mind aranyba fösti,

mely lenn sötét csónakunkat füröszti.

3. Másik szimbolum.

(Új magyar költészet)

Én csöpp hazám! be messze vagy, be rejtett,

fény nélkül és magadban kushadó

a sors nagy árja féluton elejtett

s állsz mozdulatlan mint a lusta tó

lusta tó, melyet Isten is felejtett

nyúlsz Adriákig, bágyadt poshadó:

holt tükrödön, színjátszó síma márvány,

vigaszul villog sok beteg szivárvány.

4. Nunquam revertar.

Nunquam revertar - mondta Dante hajdan

nunquam revertar - mondanám bár én is

nunquam revertar - harci zivatarban

nunquam revertar - tömlöc éjjelén is

nunquam - legyen az Isten átka rajtam

revertar - bárha beledögleném is

üvölteném én is az ő helyébe’

nunquam revertar - századok fülébe!

5. Sárga lobogó.

Szálljon a lelkem sárga lobogóval

messze kerüljön minden gyáva bárka

szálljon a lelkem sárga lobogóval

s gyáva ha lát, legyen az arca sárga

szálljon a lelkem sárga lobogóval

feléd új kórok, új veszélyek árka,

szabad, magányos, bús, beteg hajóval

szálljon a lelkem sárga lobogóval.