Itália

Itália! tudom városaid csodálni,

hol dús sikátoron vidám nép bizsereg.

Lázas az ily szük út, mint testben kék erek,

s nemes, habár hanyag, szennyében is királyi.

Vonzanak íveid s tűnt fényed palotái,

árkádok, oszlopod, a sugaras terek,

hol elszédülnek az ideges emberek;

vonzanak a sötét toronylépcsők csigái.

De nem kékebb eged és a dombod se zöldebb,

mint honni dombjaink s a dunántúli ég,

e gömbölyű, szelíd, szinjátszó kék vidék.

S olasz szív nem lehet emlékektől gyötörtebb

a vén boltok alatt, az ősök piacán,

mint én, ha földeden bolyongok, bús hazám!