Sirvers

Itt nyugszom. Végre megnyugodtam

a hosszú szenvedés után.

Keserű lelkemet kiadtam

s mint dőlt fatörzs, fekszem sután.

Keserű lelkemet kiadtam,

mint fájó gennyet a beteg:

magamtól is védve maradtam:

akarva sem szenvedhetek.

Nincs jobb világ a másvilágnál,

a másvilágon nincs világ,

s nincs jobb világ a nincs-világnál,

mert féreg nélkül nincs virág.

Nincs jobb világ a nincs-világnál,

hol féreg van csak, nincs virág,

hol féreg nem kár, hogyha rágcsál.

hol féreg nem fáj, hogyha rág.

Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.

Elszállt az álom és a láz.

Ma föld fölöttem, föld alattam,

és nem emel, és nem aláz.

Ma föld fölöttem, föld alattam,

koporsó kerít, néma ház.

Keserű lelkemet kiadtam

és nem boszant a léha gyász.

Nincs jobb világ a másvilágnál,

mely halkan létlen létre bont,

mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,

s hol semmi érzés, semmi gond.

Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál,

és jobb a száraz, puszta csont

ez ideges, husos világnál,

mely oly keserves és bolond.