RÓZSA ÉS IBOLYA II.

Mese, mese: hadd mesélek.

Hajdanában, hol volt, hol nem,

Vagy valahol, vagy seholsem,

Volt egy szép királyfi, Rózsa,

Gyenge, mint a nyílott rózsa.

Szem nem látott nála szebbet,

Olyat is vagy - vagy se többet;

A nap meg-megállt csudára,

Ráfelejtkezett sugára.

Hát a lyányok - napraforgók,

Véle forgók, rámosolygók!

De neki lyány egy se kellett,

Hagyta mind a fakép mellett.

Járt vadászni minden reggel,

Sok kutyával, nagy sereggel,

Zöld erdőbe, sík mezőre;

Akkor osztán: haj előre!

Nem maradt meg tőle béken

Őz vagy szarvas a vidéken:

Hanem a lyány ő miatta

Ülhetett az istenadta.

Egyszer is vadászni ment -

Rekkenő volt a nagy hőség,

Szomjan égett a mezőség -

Zöld ligetbe’ megpihent.

Barna szikla hűs tövében

Tiszta forrás buzga épen;

Megmerité - - -

(1852-54)