SZILÁGYI ISTVÁN NEVENAPJÁRA

Lelki szemét hordó lapát,vagyis

Olyan hasznos könyvecske, melyben a léleknek erőtlenségei kézzel

foghatólag előadatnak és épületes példával megmutattatik,

miképpen kelljen egy szóból nem százat, hanem százezeret

csinálni, anélkül, hogy az ember értelmét vehesse.

Irta aki nem aludt, olvassa aki aludni nem tud.

Az Úrnak

Nagy tiszteletű és tudományú, de kevés dohányú

(echó) leányú

Szilágyi István

úrnak

becses névnapja tiszteletére

juhászkutyai alázatossággal ajánlja

(F. B. még leeb írta volna nevét; de nem lehetett)

szerző

Ajánló versek

Mottó: Tisztelkedném kösöntyűkkel És reá arany betűkkel Szilágyi István nevét mettszenék. Csokonai

*

Im ajánlom önnek,

Kihez sokan jönnek,

Ezen koszorús munkát,

Árányát nem kérek

Kevésvel megérek,

Ádjon jó bort és sunkát.

S minthogy István napjá,

Melyet ritkán kapjá,

Egyszer egy esztendőben:

Ázért tehát igyunk,

Mivel hogy nem tudgyunk

Iszünk-é jövendőben.

*

Üdvösséges elmélkedés

Ezen théma fölött: hasznos-é embernek magát lekapni.

Az egyesült tót-magyar-német nyelvrontó társaságtól régi suszták jutalmat és foghagyma koszorút nyert értekezés, sine irá, odio et consilió. - Irta Pécsy Lajos, a fent címzett Társaság tiszteletbeli Conrespondens tagja, (tessék megnézni a Conrespondence-t), több tudós osto­ba­sá­­gok szerzője, - de a font sónak meg nem szerzője - Lord Essex című uj dráma vadon új le­má­so­lója a Sock am lisen című híres német regény (Lásd Volks-kalendert 1739.) angol fordítója - minden honi hirlapok elpiszkolásában munkás dolgozótárs, a csőd-hirdetéseket, széna- és birka-eladásokat olvasó egyesület tiszteletbeli levelező tagja - valóságos belső titkos - valami a menyecskék körül - és külső szitkos - Grobián satt. satt. satt. satt. satt. satt. satt. egyéb­iránt a deákné vásznához képest - pokróc.

Mottó: Hallgas Vásár! Zenim píz megveszett a Zaskó! Ki leltunk, adunk: mert majd harákszünk! Egy sipegő tót a pesti vásárban.

A szerző feldicsérése

Mikoron írnának ezer negyvenkettőt

S közzé még nyolc százat, itélet nap előtt,

Akkoron e munka világra hogy lépött,

Mindenek szivében nagy álmélkodást tött.

Óh én bölcs Apollóm, tündöklő Fébuschom!

Óh én Szokrateschem és Jérémiásom,

Óh én Jóel, Ámos, Vendel-Habakukom,

Óh Bálámot hordó szerelmes állatom!

Miképpen bujdosék Aeneás Trójából,

Mikép bölcs Árgyilus apjának házából,

Ulisszes a Circe asszony szigetéből:

Apád se csinálna vaskarikát fából.

Tehát ne sírjatok keserves sirással,

Hanem örüljetek hatalmas ivással,

Osztán daloljatok hangos ordítással

Kinek kalapja rossz, ne köszönjön mással.

írta Farkas Falvi Filiczki János Dejólógos diák! anno 1301-k esztendőben, mikor a Duna égett.

Maga a munka:

Küszöb: Mindezeknek utánna csak annyit akarok mondani, hogy

figyelmezzen az érdemes olvasó (de nem a Rosenkranc).

Kilincs: Attention! Kopogtassunk.

Odabenn a bölcsesség asszonya: „Herein! herein! kiált a felséges

császár.” Vitéz Johan Háry.

Bevezetés:

Az olvasó: Engedelmet kérek! vezetetlen is be tudok menni.

Az Iró: Nem, teremtette! musszájn úgy jőni, ahogy én vezetlek. Igy,

balláboddal előbb, azután - egy nyomra egy lábbal kétszer ne lépj.

Az olvasó: Értem - de ne tessék ollyan sebessen vezetni, mert

felbukom.

Az Iró: Semmi, semmi! Csak siess. Ha már benn vagyunk, Szerencsés Jó

napot - vagy estvét kivánok - minthogy az Isten István -

A bőlcsesség asszonya (egy irgalmatlan sancos vászon pipából dohányozva mert tudva van, hogy a bagolyt szereti). Üljetek le erre a somi kanapéra!

Na ez derék rekruta! újonnan megnyerve a tudományoknak. Csak hiába!

egy halász ha prédikál - fog sok ezer... körmös halat.

Előljáró beszéd:

Notabéné: Engedelmet kérünk, az előljáró beszéd épen azért mivel

mindig előljáró, nagyon elsietett. - Majd talán elérjük utoljára.

Felosztás:

Érdemes közönség: ennek az én thémámnak 6 részei vannak, eccé:

1-ő rész „hasznos”

2-k rész „é”

3-k rész „embernek”

4-k rész „magát”

5-k rész „lekapni”

6-k rész „?” (t. i. a kérdőjel),

mellyek szerint kiki jó lelki esmérettel figyelmezzen és mondja ezt:

mea maxima culpa, én hiszem és vallom.

1-ő rész:

Hasznos, a, um. - Nomen adiectivum. Talán azt gondolják az urak?

hogy ami hasznos, az nem káros? és ami káros, az nem hasznos? - - -

Hallgatunk úgy-é - tehát megmondom én, hogy van! Ami hasznos, az káros

és ami káros, az hasznos. Példával világosítom... Leesik a lópatkó...

ti láikusok azt mondjátok, káros... holott csalatkoztok, mivel a

cigány hozzám jő lópatkónak való vasért - én két árán megfizettetem

magamnak - és így hasznos. Aliud eiusdem argumenti. Disznótorba

hívlak! ti azt mondjátok hasznos - persze, mert jól megveritek a

horpaszt, nem éheztek, mint otthon. - De nekem? Nekem isten utse

káros az, mert ha minden estve ott zabálnátok, utolsó filléremből

is kipusztítnátok. - De térjünk a továbbára... Továbbá

2-k rész:

É: Némelyek h betűvel használják, így: „éh” s azok rendesen

mindenütt megjelennek, ahol a kémény füstöl.

Jelszó: Az én térdeim ellankadnak Böjtölés miatt elszáradnak.

Zsoltár

Valólag ez keserves rész, - jaj azoknak, kik teljes életökben ezt

olvasgatják. - Azért is hamar-hamar-hamar ugordjunk a másik részre.

3-k rész:

Embernek.

Scholion:

A nak-nek-keli helyes élést a grammatika s az egyszeri mendikás már

eléggé megtanították - most tehát - vegyük fel - ha bírjuk - az

embert.

Ember. Plátó definitiója szerint tollatlan kétlábú állat. De mivel

Diogenes megmutatta, hogy a koppasztott kakassal ezen definitióban

osztozik, én másképen fogom definiálni.

1-ör. Az ember ollyan valami - ami mozog, - de többnyire azért

mozog, hogy embertársa ne mozoghasson.

2-or. Az ember ollyan valami - ami nem mozog: - mihelyt hermetice

bezárják.

3-or. Az ember ollyan valami, mint a rongyos köpenyeg - keresztül jár

rajta a levegő.

4-er. Az ember ollyan valami - amiből idővel még csak semmi sem

lehet.

5-ör. Az ember ollyan okos - aki gyönyörködik, ha bolond lehet.

6-or. Végre az ember ollyan állat, mely hol lenyesi, hol meghagyja a

szakállát.

4-k rész:

Magát. Jaj! lelkeim! ezt a szócskát csak nézve olvassák de az

istenért! ki ne mondják! mert esztétika és ezen szent-kettősség

elleni bűnbe esnek: kegyed és ön, - hagyjuk itt, fussunk tovább!

Végtére, végezetre, utólszor és utóljára előtt való vagyis

5-k rész:

Lekapni? Ezen szóval igen sok fiatal emberek élnek, holott az N. N.

város és J. vármegye botozó intézetében cáfolhatatlanul megmutattatott

már, hogy nincs veszedelmesebb szó, mint ez: kapjátok le csak!

Egyébiránt vannak vele többféle szóllás formák: jelessen:

30-at kapni

ajándékot kapni

rühet kapni

bizonyos durva és nehezen

viselhető darócnemű öltözetet satt.

Van a kap törzsöktől még egy igen népszerű és épületes példabeszéd

is: üsd a kaputost, melly sokkal gyakorlatiasb, mintsem bővebb

magyarázatra szüksége volna; ismétlem továbbá

6-k rész:

? (kérdőjel, girbe-gurba ut videtur). Ezen jelet nem teszik ugyan az

eféle sohajtó szók után: hajh! oh! jaj! haj! vagy ha oda teszik, előbb

szépen kiegyenesítik, mindazáltal ne higyjetek neki, ritka van közte,

aki idő multával fel ne egyenesedjék, azaz kérdőből felkiáltó jeggyé

ne váljék. Exempli gratia:

1. Kérdőjelt lát az ifju az ujonnan vett menyecske homlokán - lelke

titkos sejtelmében elébe gondolva e szót: hű leszel-é Éva? Mulnak évek

s a jel felkiáltóvá változott, - melynek elébe sóhajtja a férj: „haj

haj”

2. Kérdőjelt lát a kártyás a kártya hátának valamennyi cifrájában.

Felfordítja s a felkiáltó jelet látja helyette.

3. Satt. satt. hiszen tudja az érdemes olvasó - mert máskép érdemes

sem volna - hogy exempla sunt odiosa.

Bérekesztés:

Miután tárgyunkat ekképen a lehetőségig kimerítettük, és

ledönthetetlen okokkal megmutattuk, hogy az embernek magát lekapni

hasznos, nincs egyéb hátra, mint e bölcs tant tettleg is bébizonyítni

- egyúttal a Bölcsesség asszonyára ajtót húzni, ő kegyelmének a

bagolyevéshez jó étvágyat, nyugodalmas jó nappalt (mert nappal

szokott aludni) kivánni.

Előljáró beszéd:

(a céldombnál használva). Na, én már ki is pihentem magamat, tessék az

uraknak is leülni.

Vége.

Epilogus

Finis rei operae

Jó búvó hely a Csere

Jó boros pince Csere

Azért él úgy, mint here

Azért van sok korhele

Evő ivó embere,

Allgemeine kenyere

Pécsije és Zvikkele

Morgalmas Pap Emere,

És szűz Rozvány Endere,

Klassicus Demetere,

Rectora Correctere

Cigány eskütt embere (F. M.)

Und so weiter - cibere.

Szívesen kívánom.

Voinovich Géza jegyzete a köszöntőhöz:

E köszöntő megismerteti Arany szalontai ismerőseinek körét s ezzel megérteti tréfáinak színvonalát. Az epilógus felvázolja őket. A „Csere” búvóhely, erdő, Szalonta határában. - Csere József kántor volt, Pécsi Lajos fűszeres - ezért a célzás a sóra; egy szekrényében állítólag levelezését tartotta, - kiderült, hogy italokat. - Zwickel József chirurgus, borozó cimbora; Rozvány Endre atyja boltjában dolgozott, nagyon utánavetette magát a fehér­cselédeknek; Zsugovics Demeter a görög város boltosa, rosszul, de szívesen beszélt deákul; Pap Imre üveges boltos; a „cigány esküdt” Fekete Mihály, barna-fekete ember, innen ragadt rá a tréfás elnevezés.