TÖREDÉK EGY NÉPIES VÍG EPOSZBÓL

Takarodót harangoznak,

A nap terhe már lejára,

A kis újhold mindjárt elfogy,

Kaszapengés jelenti, hogy

A holnap vár új munkára.

Jön a mezők fáradt népe,

A fa alá települnek,

Nagy malomkő-asztal várja,

Most körül a pohár járja,

Aztán vacsorához ülnek.

Két kis tarka macska játszván

Fölkapott az eperfára,

Maguk sem tudják, hogy esett.

Magasra van egy keveset

Lepislogni a nagy tálra.

Falatra vár a Bodri lenn,

Szeme, füle áll fölfelé:

Néha száját is föltátja,

Valaki tán, ha meglátja;

Majd egy csontocskát dob belé.

Rezzen az eperfa lombja,

Rá a Bodri nagyot mordul,

Hogy megszeppen a két cica,

Egyik a mást megtaszítja,

Lepottyan s a tálba fordul.

(Állítólag Arany verse)

(1853)