KENYERES JÁNOS FIÁNAK HALÁLAKOR

Sír fagyán elhervadott

A bimbó, mely fakadott.

Léte kezdetén

Koporsó éjjelén

Semmisül, hamvad el.

Reményi a szüléknek

Gyászködbe sülyedének,

Kebelét bú rázza,

Hogy gyenge virága

Semmisül, hamvad el.

Ah ne sírd e könnyeket

A halott kisded felett.

Meghal a portetem,

Az égi szikra nem

Semmisül, hamvad el.

Sírvers

Szép virágom itten elhulla,

Ötödéves Kenyeres Gyula.

Kicsiny a te sírod, magzatom,

Nem fér abba tenger bánatom.

(Aranynak tulajdonított vers)

(1850)