TISZA LAJOS LEÁNYÁNAK TEMETÉSÉRE

Im a szülők reménye porba dült,

Egy ártatlan kisded meghidegült.

Oda kedves reménye az anyának!

Jaj, mert az elmulás törvénye

Igy forgat bennünket szabad kénye.

Igy altatik el véle életünk.

Oh, de egy remény-szó

Így hangzik mennyekbűl:

Nem hal meg senki örökűl.

(1831?)

(Aranynak tulajdonított versek)