ÖRÖKKÉ!

Prometheusz nem vagyok, de kínját érezem,

Mint régi Tantalusz szomjazva éhezem,

Fut perceim nyugalma.

Csak most világosak előttem a mesék,

A szüntelen fogyó s kiújuló vesék

És a tünékeny alma.

Ott űl az alkotó, az istenember, ott!

Kaukázus bércin egy örökéltű halott...

(Az utolsó évekből)