NÉPDALOK A KORNAK

I

Úgy ég a tűz, ha lobog,

Úgy élek én, ha lopok:

Ha is lopok, ha is nem,

Elélek már, úgy hiszem.

II

Ha is engem felültettél,

Irányomban meghült lettél,

Alighanem, drága lélek,

Most is szeretlek én tényleg.

III

Ki lett mondva az itélet,

Elodáztak engem tőled;

Ha is úgy lőn: ide-oda!

Egy tehén még nem egy csorda.

(1880 körül)