HASADNAK RENDÜLETLENÜL

Hasadnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar!

Bölcsődtül kezdve sírodig

Ezt ápold, ezt takard.

A nagy világon ekivűl

Nincs más, amit mivelj:

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt enned, innod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt,

Ez a föld másra sem való,

Csak hogy eltékozold.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Bátorság volna ezt a hont

Neked fenntartani.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

Szabad száj! itt csikorgatod

Véres fogaidat.

- - - - - - - - - - - - - - -

(1880 körül)