TOLDI II. RÉSZÉHEZ

Későn születtél, buksi költemény,

Tíz vagy húsz évi meddőség után,

Bátyáid már idősek és nagyok,

Aggott szülédre szégyent hozsz reám.

Mit mond felőled a nép, a világ,

Mely rólad a várással rég letett,

És a reményre, hogy születni fogsz,

Keresztet arra, hármat is, vetett!?

Testvérid, akikkel osztozni jösz,

Irigylik tőled osztályrészedet,

Sőt tán meg is tagadnak, hogy anyád

Az ördög tudja, hol, hol nem szedett.

Ha mint Heraklesz, meg nem bírsz tehát

Minden kigyót s kritikát fojtani:

Aludj’ bölcsődben, egy pisszet se mondj!

Mért is jövél családod rontani?

(1879 aug. 31)