TOMPA SÍRKÖVÉRE

I

Tompa Mihály tetemén ez elomló szikla nem emlék;

Ó maradandóbbat tőn maga műveiben.

Csak jel: egész ország fájdalma kiért sajog egyre;

Hű fia drága porát e helyen őrzi Gömör!

II

Természet! ki ezer képben tükrözte halálod

S új életre hogyan kelsz, ha üdűl a tavasz,

Most öleden nyugszik, maga egy burkolt, szomorú kép.

Várva nagy értelmét bús tele titkainak.

Lágyan öleld tetemét Anyaföld s ti szeretti, Virágok,

Üljetek ágya köré, mondani méla regét.

(1868)