JULISKÁHOZ

Bús az ősznek hervadása,

Hulló lombok, néma táj;

De az ősznek van varázsa,

Enyészetben méla báj.

A gyümölcs hull - semmi: érett!

Hallgat a lomb - semmi: szólt!

Öltsön a mező fehéret -

Semmi: oly dús zöldje volt!

Csak, ha bimbó fővel asznak

A virágok: oh, ez fáj;

Ha reménye új tavasznak,

Most születve, sírba száll

Óh, derülj hát, ifju lélek,

Légy a vídám hajdani;

Gyönge vagy még a zord télnek

Koszorúját hordani!

(1859)