TANÁRI JUBILEUMRA

„Quem dî odere” - hangzott a panasz

Évszázadok hosszú során keresztül;

„Quem dî odere” - és a régi átok

Mindegyre zúg, nem szűnt meg a panasz.

Kedv, ifjuság, erő szellem-vagyon

Ma is gyakorta mindhiába vesz:

Homályos a cél, tömkeleg az út,

S kit e pályára Isten átka sodrott,

Szívvérit ontsa bár, mint pellikán,

Hálátalanságot növel magának.

Te, ritka férfi! áldjad Istened,

Ki oly önérzettel dúsgazdagon

Állhatsz pihenni meg pályád felén.

Körödbe gyűlnek a felnőtt fiak,

(Egy emberöltő) s érett férfi ésszel

Köszönve amit ifjakért tevél,

Legszebb jutalmad így tőlük nyered.

S mi felkiáltunk: mily nagy érdem az,

Minő erény, mely e hálátalan

Pályán a késő hála újra sarjadt,

Nem hervatag babérait szedi.

(1858)