SZONDI

„Beborult a csillagos ég felettünk,

Uramisten! védd a hazát helyettünk,

Vérünk áldozása,

Életünk fogyása

Hogy ne essék hiába:

Oh, ne engedd, uramisten!

Jutni pogány igába.”

Szondi vitéz szomorkodik szivében;

Töri török Drégel várát keményen;

Basa büszkén járat:

Adja fel a várat

Kegyelemért, cserébe.

„Kegyelem az istennél van:

Folyamodom elébe!”

„Hadakozó vitéz népem mind kevés,

Fogy az ember, szaporodik a törés;

Minden katonámra

Egy-egy kapu tárva

Dőledező falamon:

De azért mi nem megyünk ki,

Itt halunk meg a romon.”

Hallja Márton, Oroszfalu pásztora,

Kezeinél az úri szent vacsora...

(1856 körül)