AZ IHLET PERCE

Mint a szerelmes boldog álminál

Tündér-alakká lesz bálványa képe:

Úgy lebben olykor a müvész elébe

Teljes tökélyben a szűz ideál.

De oh, ha vére csillapodni száll,

A gráciák övét elejti szépe:

Más hölgy tolong az istennő helyébe.

Asszony, minéműt köznap is talál.

Reszkess az égit így elveszteni!

Ha ő jelen, ha őt mosolygni látod:

Akkor, akkor ne múlassz költeni! -

Egyszerre, mint árny, tűn el az imádott,

És mint a rózsafelhő, nem sajátod; -

Perc a tiéd, egy perc, az isteni!

(1855 jan.)