SÍRVERS BARANOVSZKY MIKLÓS HAMVAIRA

Bús Tisza partjaitól, vándor, ha kit erre hoz útad

Íme! hazád nyelvén szól veled e ravatal.

Itt Baranovszky, honod fia, ment el örök nyugalomba.

Messzefutó pályán itt pihenésre talált.

És Buda bölcsőjét, - vagyonát nyujtá idegen föld,

Szorgalom, áldással fogva baráti kezet.

Majd a munka után megjött a kényelem, ízlés:

Művészet, tudomány honn vala termeiben.

Sírja fölé koszorút, melly el nem hervad, örökzöld

Hála virágaiból hű rokonok keze font:

Futva-fut a csermely, szaporán növekedni folyóvá;

S míg tova és tova száll: bérchona messze marad,

Végre közös tengerbe vegyűl. Azt gondolod, elvész?

Zápor alakban jő: s felbuzog a honi bérc.

(1854. dec. 25)