CSENDES DALOK

I

Ej! haj! ne szomorkodj

Szivbeli jó barátom;

Ej! haj! minden ember

Holtig él a világon.

Tegnap is volt, márma is van.

Holnap is lesz, úgy ahogy:

Ej! haj! feleségem,

Majd elélünk valahogy.

Azért, hogy elapad

Már a víz is előlünk,

Azért a bubánat

Messze járjon mitőlünk.

Nyomoruság, szomoruság;

Elég ebből egyik is;

Ej! haj! feleségem,

Szenvedtünk mi eddig is.

Ej! haj! sose búsulj

Szivbeli jó barátom;

Ej! haj! minden ember

Szenved azt a világon.

Lám a hold is változandó:

Néha telik, néha fogy;

Ej! haj! feleségem,

Majd megélünk valahogy.

II

Igyunk biz azt egy-egy kicsit,

Ne szégyeljük, ha jól esik;

Hiszen egy-két ital bortul

Ez a világ fel nem fordul.

S ha felfordul: mit én bánom!

Abba’ sincsen semmi károm;

Tán, kit a sors fejre buktat,

Akkor ismét talpra juthat.

Ha felfordul: Isten neki!

Tán bizony még használ neki!

Mélyen leszánt a jó gazda,

Úgy esik alul a gazza. -

(1853)