ÚJÉVI KÖSZÖNTÉS

Mint a Noé hű galambját,

Ki reménynek viszi lombját,

Várnak engem mindenek;

Sok sötét arc lángra lobban,

Sok kebel ver hangosabban,

Ahol én megjelenek.

Kérdik: van-e levél Tüge?

S kiki, amin szíve csügge,

Arra gondol hirtelen:

Ez rokonra, jó barátra,

Az geschäftre, actiákra

S hogy kél a rozs odafenn.

Ez, ha rózsaszín kopertát

Hoztam neki: egy sechsert ád,

Máskép nincs becsűletem;

Amaz reszket, ha nincs frankó,

S bár majd fölveti a bankó,

Rám kiált: nem fizetem!

Pénzt vár a diák gyakorta,

De ha atyja jól lehordta:

Hogy reám néz, mily vadon!

Úrfi, legyen jó reménybe:

Nem búhattam a levélbe,

Ahogy vettem, úgy adom.

Így bolyongok télen, nyáron,

Porba, fagyba, vizen, sáron

Tisztem teljesítni kész;

És most boldog új esztendőt

Kíván szebbnél szebb jövendőt

Tüge Sándor levelész

(1853)