ÉV UTOLJÁN

Kifelé az évnek a szekere rudja,

Pályáját a nap is csak robotban futja,

Csak azért jő fel, hogy a gondját kivesse,

Ahol a reggel van, ott a dél, az este.

Mehetsz, mehetsz jó év! amit hoztál, vidd el,

Megelégedtem már sovány böjteiddel;

Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged:

Kivánok jó utat s jó egészséget. -

Mi örömet adtál? Mi emléket hagytál?

Annyit se nekem, mint a tavalyi naptár,

Mely hiába mondja; hogy: „csütörtök, péntek”,

Ha egyszer ledobtam, belé sem tekintek.

Menj! hadd tudjalak a többi után sorba,

Legalább nem esett életemen csorba:

A kopár sivatag, hol nem látni zöldet,

Legalább nem hagyja lyukasan a földet. -

(1852)