RÉGI JÓ IDŐBŐL

Elfolyt a méz a köpűből,

A köpű is romba:

Beléesett egy vén medve

Világfájdalomba;

Dirmeg idébb, dörmög odább,

Hangja szép goromba:

Hej! nem így volt, más világ volt

Fiatal koromba!

Nem őrizte akkor a méh

Szuronnyal a mézet,

A szamóca és a málna

Bővebben tenyészett;

Nem volt ilyen hosszu a tél -

Alighogy a talpam

Fölfelé is, lefelé is

Egyszer végignyaltam.

Csöve nem volt a vadásznak,

Az oláhnak botja -

Sem pedig így megviselve

Bundám állapotja.

Zöld erdőben, zöld mezőben

Barangolva bátran,

Kiskirályi méltósággal

Tetszésemre jártam.

Akkor minden tüskebokron

Nem volt ennyi fészek:

Mély odúból huhogtak az

Udvari zenészek;

Tele szájjal énekeltek;

Szélesen és hosszant;

Ez az apró sok csicsergés

Engemet csak bosszant.

No de ‘iszen, bár nehezen,

Tűröm, amig tűröm,

Bölcseségem a világnak

Fogaim közt szűröm;

S ha nem akarja bevenni

A jó tanulságot:

Felfalom egy ásítással

Az egész világot.

(1853)