AZ Ó TORONY

Nagy-Szalonta nevezetes város,

Mégsem olyan nevezetes már most

Mint mikor volt szabad hajdufészek,

Benne lakván háromszáz vitézek.

Csonka torony nyúlik a felhőbe,

Rajta pihen a nap lemenőbe’:

Rá-ráveti visszanéző fényét,

Mintha látnám ősapáim vérét.

Vérpirosan mért néz vissza a nap?

Azt jelenti, rút idő lesz holnap?

Óh, Istenem, hiszen elég bőven

Volt már részünk zimankós időben!

Hej csak itt is, e hitvány zugolyban,

Hány nemes szív vére ömlött hajdan!

Azt mondották, hazájokat védik,

Azt hivék, úgy áll fenn örökkétig.

S mi van abból, amiért fáradtak?...

A torony, mit durván összeraktak.

Áll a torony, mint valami Bábel,

Rajt’ az idő nyomtalanul jár el.

Rajta pihen a féllábu gólya,

Vércse, bagoly örökös lakója,

Velök együtt a galamb is elfér,

Összeszokik, utoljára nem fél.

Rajta a gyom óriássá nő fel,

Hajba kap a szélvészes idővel.

Rácsap olykor, - hanem azt se bánja -

A mennydörgős mennykő buzogánya.

Csonka falán, viharos éjfélkor,

Boszorkányok nagy serege táncol,

S jeleül az éji vigadásnak,

Egy-egy köve földön hever másnap. -

(1850)