A HAJÓTÖRÖTT

Midőn még életet

Gondoltak benne a habok,

Elrablák tőle az

Utolsó deszka-darabot;

Midőn halottnak gondolák,

Nem adtak néki temetőt,

Kietlen partra hurcolák:

Temesse majd el ott a föld.

Féljétek Istent, emberek!

Szegény hajótörött kiált;

Adjatok néki enyhelyet,

Táplálékot, meleg ruhát.

Még tennap kincsei

Terhét emelte sok hajó,

Hol viselős vala

Milliókkal a millió:

És nem gazúl gyüjtött vagyon,

Özvegyek, árvák könnyei,

Hanem kitűrés, szorgalom

Veritékből lett gyöngyei.

Féljétek Istent, emberek!

Veszendő e világi jó;

A holnapig sem biztosít

Tömött szekrény, rakott hajó.

Még tennap azt hivé,

Kezében élte gyámola

S derülten int felé

A vénség biztos távola;

Hogy számadását megtevé,

Hiányos számra nem talált,

S ezen hitben nem rettegé

Ama nagy zérust, a halált.

Féljétek Istent, emberek!

Az élet számvetése csal:

Reménybukott szív halni vágy,

Koldús marad, meg mégse hal.

(1850)