A FALU BOLONDJA

Képtöredék

Kósza Bandit ösmeri a helység

Oly nagy benne az élhetetlenség.

Sosem esett talpra semmi dolga,

Nem hiszik, hogy kártyája kivolna.

Háza-tája tővel-heggyel össze,

Pókhálóért nem kell menni messze,

Kertjét túrja száz vakandok kertész,

Ott legel a falubeli sertés.

Maga pedig erre-arra lézeng,

Sült galambot vár fogára készen:

De aligha még annak is épen

Felnyitná a száját idejében.

Hivatala sok volt egyszer-másszor:

Kis korában volt ő libapásztor.

Zöld libákkal zöld mezőre menni -

Oly nagy öröm nem volt neki semmi.

Ott ledőlve, a temető sarkán,

Néha vesszőt metszegete tarkán,

Néha pedig fűz tilinkót vágott,

Vagy nézte a szőke délibábot.

Óra-hosszan nézte a felhőket,

Toldva-foldva képzeletben őket:

Majd bikának, majd toronynak látván,

Majd betyárnak szilaj lova hátán.

Majd nagy fának képzele egy foltot:

Ez alakult, amaz elmosódott,

És mikor így elmosák a szellők,

Megsohajtá az eloszló felhőt.

Vagy megállott szeme a nagy égen,

Mely felette gömbölyödött kéken,

Nézte, hogyan tűnik el a gólya -

Gólya lenni úgy szeretett volna!

Néha danolt, néha fütyörészett,

Néha csak úgy a semmibe nézett,

Néha úgy tett, mint ki messze hallgat;

Hallgatá a láthatatlan darvat.

Olykor az ér sás-szegélyü mentén

Ábrándoza, lúdjait követvén:

Gyönyörködött benne, amint úsztak

S magok után fénybarázdát húztak.

Nézte őket, nézte, de hiába!

Mégse tudá, megvan-e libája:

Nem ügyelt rá, esze sem járt rajta,

Hogy ez övé-, az a másé fajta.

Félnapig is odahagyta nyáját,

Fölkeresé más fiúk tanyáját,

Hol juhőrző, malacőrző gyermek

Domb tövében ástak vala vermet.

Ottan avart, aszu kórót szedtek,

Kicsiholván tüzet élesztettek:

Minek a tűz? hát azért, hogy égjen,

Hogy a tanya barátságosb légyen.

Némelyik a pipázást tanúlja,

Ritkán szívja, többnyire csak fúja;

Agyagból van a pipa göngyölve,

S nem dohánnyal, csak lapuval tömve.

Tartja őket Bandi mese-szóval,

Egy kuk sincsen, mikor ő megszólal,

Annyi mesét, oly különös szépet

Elmondani egy fiú sem képes:

Honnan szedi? tán maga gondolja?

Elhiszem? ha oly szépen nem folyna.

Ki hallotta? senki se azt másszor:

Nem tudja más, csak a libapásztor.

- - - - - - - - - - - - - - - - -

(1850)