RÁSÜT AZ ESTHAJNAL...

Rásüt az esthajnal

Vásárhelyi tóra,

Ott legel a ménes:

Hol a számadója?

Hol a számadó, vagy

Legalább bojtárja,

A szegény honvédet

Hogy meg sem kinálja?

Itt van, itt tanyázgat

Számadó, bojtár is. -

Megkerűl estenden

Bújdosó betyár is:

Gyere bé, barátom,

Van minálunk, gyere,

Szökött katonának

Egy karéj kenyere.

Az vagyok, elszöktem,

Dicsekszem is véle:

Nyolcszázharmincegyben

Fogtak volt kötéllel, -

És azóta mindig

A császárt szolgáltam,

Fogadom, egy sem volt

Jobb kutyája nálam.

Meg is szeretett, mert

Haza sem eresztett,

Adott a mellemre

Krajcáros keresztet:

Mármost azt akarná,

Hogy e réz keresztért

Ontsam neki én az

Ártatlan magyar vért.

Száradjon el inkább

A két kezem vállig.

Hisz még énbelőlem

Derék honvéd válik;

Megyek Debrecenbe,

Jó éjszakát, bátya, -

Leszek míg a világ,

Kossuth katonája,

Ország katonája.

(1849)